Mérés — Élet a BME-n

A BMEn vannak a nehéz tárgyak, és aztán vannak a szopatós tárgyak. Gyakran mind a kettő jellemző rá, de a kedvenc példám a Mérés laboratórium 1.

A mérés egy olyan tárgy ami önmagában nem nehéz, viszont szopatós. Mindössze 2 kreditjével nem tűnik valami félelmetesnek, de ez csak a látszat. Ha nem figyel oda az ember, észre se veszi és már ki is bukott… Keresztféléven természetesen nem indítják. Valószínűleg ennek a csodás tulajdonságának köszönhetjük a rendkívül változatos légkört, amit lehet tapasztalni amint a terembe lépünk. Lelkes hallgatók fiatalok és öregek együtt egy szebb és hazárdmentesebb jövőért. Ismerkedni még nem ajánlott, hiszen annak a valószínűsége, hogy az illető a következő mérésen is ott legyen… hát elég kevés. A pontos valószínűségét még mindig kutatják az egyetemen, sőt még tárgyat is csináltak belőle. Azt mondják viszont, hogy a BME bármelyik hallgatójára igaz az, hogy több barátnője volt mint sikeres mérés beugrója.

Nézzük akkor meg, hogy is néz ki ez az egész.

Vizsgáljuk meg tehát egy kicsit közelebbről ezeket a méréseket. Előszőr is tudni kell a mérésről, hogy nincsen se előadás, se gyakorlat, mint ahogyan egy normális tárgynál lenne, ahol leadják az anyagot majd visszakérdezik. A mérés úgy néz ki, hogy óra elején írni kell egy beugrót 5 perc alatt, ami egy 10 perces feladat lenne, ha már gyakoroltad. Ezeket mind meg kell írni sikeresen, és pótolni csak egyet lehet. Összesen 5 mérés van, kéthetente egyszer.

1. Mérés
Mivel én szeretem az kihívásokat, és tanulni is jobban szeretek vizsga előtti éjszakákon, úgy kezdtem az első mérésemet, hogy elbuktam a beugrót. Hát csak is lehet izgalmas a többi mérés. A fél pontnyi hiba ami miatt buktam azért lett levonva mert a VERILOG programkódom ugyan helyes volt és remekül működött, lehagytam azt róla, hogy “module valami” és “endmodule”. Első félévben sokat említették nekünk azt a szót, hogy “triviális”, de úgy látszik ezt a szót diplomáig nem használhatjuk 😀

2. Mérés
Na itt már érdekesebb volt a dolog, ugyanis innentől már egyenes kiesés volt. Tudtam, hogy ha elrontom, jövőre ismét meg kell próbálkoznom vele. A felén már kicsit túl voltam amikor az izzadt újjaim alól kihúzták a firkákkal teli lapomat, ahol megpróbáltam egy számítógépnek elmagyarázni, hogy azokat a szerencsétlen logikai kapukat ugyan milyen sorrendbe szeretném, hogy helyezné, hogy kapjak egy lebutított digitális órát amit a kínai piacon 100Ft-ért occón megkapok. Egy rövid pillantást vetettem a mérésvezető hideg tekintetébe, és szinte hallani tudtam ahogy azt mondja: “Hát ez a hülye gyerek is meg fog bukni…” Elkezdődött utána a mérés, én meg nézegettem az ajtót és közben próbáltam algoritmust gyártani arra, hogy hogyan találjam meg a legrövidebb utat az ajtóhoz úgy, hogy közben tépem darabokra a beugrómat. De mielőtt feltaláltam volna valami hasznosat visszakaptuk a beugrónkat és fél ponttal ugyan, de átmentem. A többire nem emlékszem…

3. Mérés
A verilogot itt már kezdtem kapizsgálni a beugróm fél pont híján hibátlan lett. Itt le kellett adni az 5. mérés házifeladatának a blokkvázlatát. Nos, az enyém kb így nézett ki:

Igen, bevallom nem valami túl szép, inkább a ronda szót jutna az ember eszébe amikor megtekinti munkásságomat. Haszna meg azon kívül, hogy random embereket ijesztgessek az utcán, nem sok volt, mivel a végső program nem is így nézett ki. Emléknek azért még szép.

5. Mérés
Nem a 4. következne? Nem, valamiért felcserélték… nem tudom miért, ne kérdezd, biztos így a legjobb. Annyit tudni kell, hogy ezen a mérésen csak annyit kellett volna csinálni, hogy amit csináltunk házifeladatot, azt ott a laborban rátölteni az FPGA-ra, és csodálkozni azon, hogy milyen gyönyörűen teszi a dolgát. Ezután mosolyogni egyet, lepacsizni a mérésvezetővel és készülni a holnapi PZH-ra :S Ebből adandóan vidáman indultam a koliból, hiszen mi baj lehetne, sok sok órát mér elszenvedtem otthon a feladattal, de már lefuttattam a szimulátoron sokszor és meggyőződtem róla, hogy itt bizony minden pont úgy működik ahogyan kéne. Annyiszor leszimuláltam, hogy már álmomban is ilyeneket láttam:

De a szimuláció sajnos nagyon eltér a valóságtól. Rátöltöttük a programot az FPGA-ra majd a konzolt megnyitva vártuk azt az adatot amit látnunk kellett volna, ami a monogrammunk volt, enyém meg a méréstársamé: Madarász Máté, majd utána egy sortörés, bizony izgalmas feladat volt, de hiába indítottuk el csak egy fekete háttért bámultunk.

Hamarosan meg is lett a probléma. Az oka: “pergés”. Bizony az újabb FPGA-kon van debouncer beépítve, ezen nem volt, így ahelyett, hogy a gomb benyomásra szépen átváltott volna magas szintbe a készülék, valahogy így nézett ki:

Ez bizony problémát jelentett, de ezt hamarosan megoldottuk. Büszkén elindítottam ismét a készüléket, de ahelyett, hogy minden rendben működött volna ismét a már megszokott és eléggé barátságtalanul kinéző fekete háttér várt minket. A jelet már leadta a készülék, csak az a baj, hogy a jel a monogram helyett egy olyan csupa 0 adat volna, tehát egy nagy semmi… Az elkövetkező 3 órán keresztül logikai analizátorral szenvedve kimerülésig próbáltuk keresni a hiba okát. A szimulátorban annyira szépen működött, de a készüléken mégse futott le. A mérésvezetők se tudtak mit szólni hozzá, ők is csak lesték, hogy hát ennek bizony működnie kéne, de mégsem.

A hiba okára mire rájöttem rajtunk kívül már csak 1 csoport volt bent a teremben, szegények ők is szenvedhettek rendesen. A hiba egy hazárd volt, ami a szimulációban nem jelent meg, de a készüléken már igen. 😮 Hát megtanultam, hogy a szimuláció és valóság két nagyon más dolog, és azok a nyamvadt hazárdokra oda kell ám figyelni. A jegyző könyve beraktuk a képernyőképét a konzolnak, és leírtuk, hogy milyen vidáman tapasztaltuk ezt a meglepő kimenetet. A jegyzőkönyv mentésekor viszont még egy utolsó ütést kaptunk a technikától. “Error: a fájl nem menthető” Bizony, a word nem tudta lementeni a jegyzőkönyvet. Se az asztalra, se a D-re, se a hálózati meghajtóra, nem volt képest elmenteni. Próbáltunk mindent, de sehogy se akart működni. Végre sikerült PDFként elmenteni, amit a mérésvezető nagylelkűen elfogadott, majd kaptunk érte egy 4/5öt.

4. Mérés
Ez még hátravan, de kíváncsian várom, hogy mit tud még felém hozni a sors…

Originally published on my old blog on October 28, 2014.